Egy szép őszi nap, szüleimmel elmentünk vásárolni. Minden félét vettünk.:élelmiszer,ruhák,cipők,ékszerek. Mivel gazdagok voltunk elmentünk a boltunkba is megnézni minden rendben van e. Mikor megbizonyosodtunk arról hogy minden rendben van, elindultunk haza felé. Csak 6 éves voltam így nagyon sokat bohóckodtunk a kocsiban..:énekeltünk mutogattunk. De egyszer csak egy kamion áttért a mi sávunkba. Apu próbálta menteni a menthetőt de nem tudta. A kamion nekünk ütközött.
Egy kórházban ébredtem fel. Épp az ajtón jött be egy fiatal néni.
-Csókolom.
-Szia jól vagy? Fáj valamid?
-Igen a fejem,-mondtam.
-Hívok egy orvost rendben?
-Köszönöm.-mondtam egy kissé pöszén.
Egy kis idő múlva bejött egy fehér köpenyes bácsi.
-Szia kislány mid fáj?
-A fejem.
-Tudod mi a neved?.-kérdezte-
-Igen Jessica....Jessica Carter. De hol vannak a szüleim? Felhívták őket hogy itt vagyok?
-Jessica nem emlékszel mi történt?.-kérdezte félénken
-Nem.... mi történt?
-Jessica a szüleid és te egy autó balesetet szenvedtetek.
-Mi?? a szüleim jól vannak?? látni akarom őket.
-Jessica a szüleid........nem élték...túl...a balesetet csak te.-nyögte ki én meg ordítoztam sírtam. Kaptam egy injekciót és elaludtam.
A baleset után árvaházba kerültem. Mivel mindenkim meghalt. Ott nőttem fel. Nem akart senki örökbe fogadni engem. Az örökségem is lett miután árvaházba kerültem de még nem adták oda. Persze érthető 6 éves gyereknek persze hogy nem adják oda.
Teltek múltak a napok, a hetek, a hónapok,az évek és eljött az idő mikor 20 éves lettem.
Az árvaházból kiengedtek és a saját lábamra kellett állnom mivel nem tudtam senkire sem támaszkodni.
Visszaemlékezés vége
Úgy döntöttem elmegyek vásárolni egy kicsit. Persze oda figyelek mit veszek mert én nem szoktam egyből elkölteni az egész 'vagyonomat'
Felöltöztem ebbe:
Miután felöltöztem elindultam. Vettem ezt azt..ettem egy kicsit és még munkát is találtam egy kávézó félében.
Mentem haza fele vagy 7 szatyorral...volt egy pillanat amikor nem az utat néztem és beleütköztem 2 testbe.
-Én én annyira sajnálom ne haragudjatok.-kértem bocsánatot.
-Szia semmi baj mi nem figyeltünk.
-Szia semmi baj. Én Amber vagyok.
-Én Clarissza vagyok.-mosolygott a szőke.
-Sziasztok én Jessica.
-Szóval Jessica nem iszunk meg valamit?
-De...miért is ne.-mondtam mosolyogva, -Ti testvérek vagytok?.
-Igen. Clarissa a barna hajú született pár perccel előbb, én mint a szőke bombázó maradtam utolsóként.-nevetett.-És te egyke vagy?.-kérdezte. Láttam rajta hogy kíváncsi így nem szívesen de beszéltem róla.
-Én árvaházban nőttem fel.-mondtam szomorúan.- A szüleimmel 6 évesen autó balesetet szenvedtünk. És hát ők....ők nem élték túl.
-Sajnálom.-mondta Clarissa
-Sajnálom. De ugye van hol laknod?
-Persze van egy nagy házunk. Munkát is találtam . De viszont a leendő főnököt nem láttam mert az öreg bácsi azt mondta hogy az unokája fogja vinni a kávézót amiben dolgozni fogok.-meséltem.
-Melyik kávézó?.-kérdezték kíváncsian.
-Az,.-mutattam a hátam mögé. Épp látszódott az épület.
-Na ne..annak az öreg bácsinak az unokája nagyon aranyos cuki szőke kék szemekkel. Épp a korodbeli.-mesélte.
-Most miről beszélsz Clarissa?
-Semmiről csak elmeséltem neked milyen a leendő főnököd.-nevetett és folytattuk a sétát.
Még egy picit beszélgettünk aztán haza felé vettem az irányt,.
Haza érve kipakoltam a cuccokat amiket vettem. Beraktam a mosógépbe és megvacsiztam.
Gyorsan fel mentem az emeletre ott lefürödtem felvettem egy toppot és egy eléggé rövid nadrágot és lefeküdtem. Pár perc sem kellett már is elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése